Élete

Mozart Salzburgban a mai Ausztria területén született, a város azonban abban az időben a Szent Római Birodalom egy érseksége volt. Születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre.

Mozart teljes neve gyakran változott élete során.

Az utazás évei

Mozart zenei tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott. Apja, Leopold Mozart a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusának számított, hegedűiskoláját, a Versuch einer gründlichen Violinschulét fia, Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták. Leopold Mozart intenzív zenei oktatásban részesítette gyermekét, zongorázni és hegedülni tanítja. A fiú zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek, és öt éves korában már saját műveket írt.

Leopold gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. Mozart nővére, Maria Anna tehetségesen zongorázott, és gyakran kísérte öccsét a turnék során. Mozart jó néhány zongoradarabot írt saját maga és nővére számára. Egyszer, mikor Mozart megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kieső bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához.

Mozart gyermekévei során bejárta egész európát. Először a bajor herceg udvarában, Münchenben mutatták be a kis Wolfgangot 1762-ben, majd ugyanebben az évben a bécsi császári udvarban. Majd hosszú koncertkörút következett, amely három évig tartott. Megjárták a müncheni, a  mannheimi, a párizsi, a londoni és hágai udvart, ezután ismét Párizs következett, majd hazatértek zürichen, Donaueschingenen és Münchenen keresztül. 1767 végén ismét Bécsbe mentek, és egészen 1768 decemberéig itt is maradtak.

Miután egy évet Salzburgban töltöttek, három, olaszországi utazás következett: 1769 decembertől 1771 márciusig, 1771 augusztustól decemberig, és 1772 októbertől 1773 márciusig. Az első olaszországi utazás során Mozart Bolognában találkozott Giovanni Battista Martinivel, és felvették a híres Accademia Filarmonicába. Az olaszországi út során történt meg az a ma már legendaszámba menő eset is, amikor Mozart egy meghallgatás után majdnem pontosan lejegyezte Gregorio Allegri Misereréjét, és a második hallgatás során már csak néhány apró hibát javított ki.

1777 szeptemberében — ezúttal kettesben édesanyjával — újabb európai körútra indul, München, Mannheim és Párizs a célpont. Anyja az út során, ez utóbbi városban halt meg.

Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző (J.S. Bach, G.F. Händel, és Joseph Haydn) műveit. Nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre.

Mozart Bécsben

1781-ben Mozart munkaadója, a szigorú Hieronymus Colloredo társaságában Bécsbe ment, és összerúgta vele a port. Mozart beszámol róla, hogy, szó szerint egy fenékrúgással dobták ki. Ennek ellenére Mozart úgy döntött, hogy itt telepszik le és — miután felkeltette a helyi arisztokrácia érdeklődését — itt folytatja karrierjét.

1782 augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert. összesen hat gyermek született a házasságból, közülük kettő érte el a felnőttkort: Karl Thomas Mozart (1784 –1858) és Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791– 1844).

1782 szerencsés év volt Mozart karrierje szempontjából: nagy sikert aratott operája, és koncertsorozatba kezd, amelynek során saját

zongorahangversenyeit mutatta be, méghozzá úgy, hogy ő játssza a szólót és ő is vezényel.

Mozart felnőtt korában csatlakozott a szabadkőművesekhez, sőt, azt is sikerült elérnie, hogy apja csatlakozzék 1787-ben bekövetkezett halála előtt. Késői operája, a Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz. Ugyanahhoz a szabadkőműves páholyhoz tartozott, mint Joseph Haydn.

Mozart egész életében pénzügyi nehézségekkel és betegségekkel küszködött. Gyakran nem fizették ki a munkájáért járó honoráriumot, és ha kapott is valamennyit, azt hamar eltékozolta.

Mozart 1786-ban Bécsben tartózkodott, egykori lakhelye ma is látogatható (Domgasse 5, a Szt. István katedrális mögött); itt komponálta a Figaro házassága című operát.

Betegsége és halála

Mozart betegsége és halála kényes témák: a romantikus legendák és ellentmondó ellentétek különösen nehézzé teszik a tisztánlátást. A zenetörténészek különböző véleménnyel vannak afelől, hogy miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét, illetve, hogy ez mennyiben befolyásolta a késői darabjait. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész – felhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését – azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; – családja és barátai számára megdöbbentő módon – hirtelen halt meg.

Mozart halálának közvetlen oka (a halotti bizonyítvány szerint "hitziges Frieselfieber") is vitatott.

Mozart a Requiem írása közben halt meg.

A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt és mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegénysírba temették. Valójában, még ha nem is volt olyan népszerű Bécsben, mint néhány évvel halála előtt, továbbra is jól fizető állása volt az udvarban és számos megrendelést kapott Európa különböző részeiből, különösen Prágából. Való igaz, hogy fennmaradtak segélykérő levelei, de ezek nem annyira szegénységének, hanem annak bizonyítékai, hogy mindig többet költött, mint amennyit keresett. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették az 1783-as törvények alapján.

Constanza 109-ben hozzáment Georg Nikolaus von Nissen (1761–1826) dán diplomatához. Von Nissen rajongott Mozartért, életrajzot is írt a róla, mely a szerző halála után, 1828-ban jelent meg.

Művei

Lásd még: Mozart művei

Mozart termékeny zeneszerző volt és rengeteg műfajban alkotott. Legismertebb művei: operák (Idomeneo, Szöktetés a szerájból, Figaro házassága, Don Giovanni, Così fan tutte, Varázsfuvola), zongoraversenyek, vonósnégyesek és - ötösök. Mozart sok zongoradarabot, kamarazenét, misét és más vallásos darabokat, divertimentót és más szórakoztató muzsikát írt.

Hatása

Számos zeneszerző csodálta és tisztelte Mozartot. Beethoven egyik tanítványának, Riesnek azt mondta, hogy ő maga sosem tudna olyan nagyszerű dallamot kitalálni, mint a 24. zongoraverseny első tételének főtémája. Mozart számos témájára írt variációkat, például a két variációsorozatot is szerzett csellóra és zongorára a Varázsfuvola egy-egy témájára. Kadenciákat is írt Mozart számos zongoraversenyéhez, például a d- versenyműhöz (K. 466.) Csajkovszkij a zeneszerző magasztalására írta Mozartianáját, Mahler utolsó szava pedig „Mozart” volt.

A Köchel jegyzékszám (KV)

A Mozart halálát követő évtizedekben többen megpróbálták katalogizálni műveit, de ez csak 1862-re sikerült Ludwig von Köchelnek. Köchel a bécsi botanista, ásványtudós és pedagógus volt. Hatalmas, 551 oldalas könyve a „Wolfgang Amade Mozart összes zeneműveinek jegyzéke” címet viselte. A Mozart műveire ma is e katalógus alapján, erre utal a sorszám előtt K. jelzés. 1937-ben a katalógusnak megjelent egy bővített és javított kiadása, melyet Alfred Einstein zenetudós állított össze. 1964-ban újabb, javított kiadás jelent meg, ma ezt használják, a következő változat készül.

A Mozart-mítosz

Mozartról számos mítosz és legenda terjeng. Egy elképzelés szerint például úgy gondolta, hogy saját magának írja a Requiemet. Néhány mítosznak lehetnek valóságos alapjai, de a zenetörténészeknek állandó és bosszantó munkát jelent, hogy a valós eseményeket szétválasszák a légből kapott történetektől. A dráma- és forgatókönyvírókat azonban nem terheli ugyanaz a felelősség, mint a zenetörténet kutatóit, ők újra és újra ihletet merítenek ezekből a legendákból.

Magyar vonatkozások

Az egri egyházmegyei könyvtárban tekinthető meg az egyetlen Magyarországon őrzött eredeti Mozart-levél.

Történetek, érdekességek a gyerekkorból:

 Egyszer Leopold Mozart, J A Sachtner, aki egy trombitás volt a salzburgi hercegérsek udvarában, ahol Mozart édesapja, és később maga Mozart is szolgált, és egy zeneszerző barátjuk éppen arra készülődtek, hogy egy triószonátát eljátsszanak. A kis Wolferl odament hozzájuk, és kérte, hadd játszhassa a második hegedűt. Édesapja ostobának minősítette a kérést, hiszen a gyermek nem vett hegedűleckéket 4 éves korára való tekintettel, és el akarta zavarni Mozartot. Ezen a kicsi megbántódott, és sírni kezdett, mire az atya megengedte neki, hogy játsszon, de csak halkan. De pár perc múlva a második hegedűt játszó Sachtner rájött, hogy a kisfiú mellet ő már teljesen felesleges, és a gyermek egy hiba nélkül végigjátszotta a másodhegedű szólamát.

    Egy ízben Leopold Mozart elküldte kisfiát, hogy vigyen el a kiadójának egy művet, amit ő írt,és adott neki pénzt, hogy vegyen érte tintát és kottapapírt. A gyermek el is indult, de minthogy kint rettenetesen fújt a szél, és Mozart elejtett néhány oldalt, azt azonnal belefújta a szél egy pocsolyába. A gyerek először kétségbe esett, hogy kikap otthon, ha ezzel a hírrel megy haza, de előbb elment, hogy megvegye atyjának a kottapapírt és a tintát. Ekkor eszébe jutott, hogy megírja ő azt a néhány hiányzó oldalt, és így teljes lesz a mű. Beült egy kocsmába egy asztalhoz, és megnézve apja előző oldalait, befejezte a művet. A kiadó nagyon elégedett volt Leopold Mozart munkájával, és megmutatta, hogy neki a mű vége tetszik a legjobban. Mozart-papa elbámult, hiszen ő teljesen más véget írt a műnek. Kiparancsolta a kisfiút, és kérdőre vonta, de mikor a kicsi lesütött szemmel elmesélte, hogyan is járt, Leopold meghatódva ölelte magához a megszeppent gyermeket.

 Egyszer, mikor a két gyerek a szobájában lefekvéshez készülődött, és az apjuk még nem volt otthon, a kis Mozart nehezményezte, hogy senki nem énekelt neki altatódalt, és nővérét nyaggatta, hogy ő énekeljen neki. De mikor erre a nővére nem volt hajlandó, komponált magának egy kis altatódalt, és azt énekelte el nővérének.

A dal szövege ez volt:     Oragna figataxafa marina gamina fa

Ezt a kis dalt még ma is tanulják a gyerekek az iskolában, pedig csak egy kis komponista álmatlanságának orvoslására szolgált.

A kisfiú nemcsak a zenében volt tehetséges, állítólag jól rajzolt, jó volt a nyelvérzéke, hiszen koncertkörútjai alatt megtanulta a legtöbb ország anyanyelvét, ahol megfordult, és nagy érdeklődést mutatott a földrajz, a történelem, és a matematika iránt. Habár iskolába sosem járt, apja tanította meg mindenre, amire csak szüksége volt.

Különösen népszerű az a szerint legenda, mely Mozart és Salieri rivalizáltak egymással. Ez a témája Puskin darabjának, a Mozart és Salierinek, Rahmanyinov azonos című operájának, és Peter Shaffer Amadeus című színdarabjának, illetve az ebből készült Forman-filmnek is. Valójában Salieri rajongott Mozartért. Shaffernek sokan felrótták, hogy a darabban Mozartot — igazságtalanul túlzó módon — közönségesnek és faragatlannak állítja be.